Antalfi Eszter Okleveles Faipari Mérnökkel készült interjú


Kérem szépen röviden mutatkozzon be!

Antalfi Eszter vagyok, Intézeti mérnök a Faanyagtudományi Intézeten, és egyben doktorjelölt a Cziráki József Faanyagtudomány és Technológiák Doktori Iskolában.




Milyen indíttatásból választotta faipari mérnöki szakot?

Nálunk ez egy különös családi örökség. Édesapám, mindkét nagyapám, valamint két dédapám is asztalos, faiparos volt. Édesapám, Antalfi Zoltán, a Columbia LUX bútorcsalád megálmodója és megalkotója, mely 1983-ban BNV nagydíjat is nyert. Úgy éreztem folytatnom kell ezt a szép, sikeres szakmai örökséget. Gyerekkoromban a műhelyben nőttem fel, ahol sok gyönyörű kreatív alkotást láttam. Nagyon imádtam!

 

Teljesültek-e elvárásai tanulmányai során?

Igen is, és nem is. Nem terveztem a tudományos pályán maradni, de most már örülök, hogy így alakult. Középiskolában nagyon rossz tanuló, egyben osztály utolsó voltam. Itt az egyetemi éveim alatt jöttem rá, hogy mennyire szeretek tanulni és tanítani is. Az évek alatt a tanulásba fektetett energia meghozta gyümölcsét. 2010-ben, az akkor még Faipari Mérnöki Karon, első helyen vehettem át a Köztársasági ösztöndíjat. Hihetetlenül jó érzés volt.

 

Milyen meghatározó impulzust kapott tanulmányai során?

Mindig nagy matematika-kedvelő voltam, de az első félévben mégis a Faanatómia lett a kedvenc tantárgyam. Keresztmamám növényvédelemben dolgozott, és már akkor megszerettem a mikroszkópot. Érdekes, hogy 7,2 millió év után, pont 2007-ben, amikor harmadéves hallgató voltam, találták meg a bükkábrányi ősfákat. A törzsek anatómiai kutatásába bekapcsolódva kezdődött meg a tudományos pályám. Szerintem nincsenek véletlenek. Hatalmas lehetőséget láttam ebben a kutatási témában, ez komoly motiváló volt számomra.

 

Mi az, amire legszívesebben emlékszik vissza a Sopronban töltött évekből?

Nagyon sok barátot szereztem, akikkel a mai napig szoros kötelékek kötnek minket össze.
Szerettem a családias hangulatú órákat, az oktatók segítőkészségét, a hagyományokat.




2010-ben balektestvéreimmel

Használható tudást kapott-e egyetemi tanulmányai során?

Úgy gondolom igen, az eredmények önmagukért beszélnek. Az évek alatt 5 db tanulmányi versenyen értem el első illetve második helyezést, 3 db ösztöndíjat nyertem és 5 db kitüntetést és elismerést vehettem át. A legszebb emlékem a Pro Scientia aranyérem, melyet 2011-ben vehettem át a Magyar Tudományos Akadémián. Felemelő érzés 11.000 pályázó hallgató közül benne lenni a legjobb 45-ben. Nagyon sok támogatást kaptam oktatóimtól, akiknek a mai napig hálás vagyok.




Pro Scientia aranyérem átadója 2011

Mi történt végzés után?

Több lehetőségem is adódott, ami akkor össze is zavart. Tervem volt visszamenni édesapámhoz a családi vállalkozásba, de más faiparos cégek is megkerestek. Mindemellett a karon három intézethez is hívtak doktorandusznak. Első helyen vettek fel a doktori iskolába. Ami működik az életünkben, azt folytatni kell, ezért én is ezt tettem.

 

Mit üzen a továbbtanulni szándékozóknak és a jelenlegi faipari mérnök hallgatóknak?

Két fontos üzenetem van a továbbtanulni vágyóknak. Az egyik, hogy ne érjék be annyival, amit eddig elértek, hozzák ki magukból a maximumot. A másik az, (saját példámat is tekintve), hogy ne higgyenek a kezdeti rossz eredményeiknek. Sokkal több van bennük, mint amit hisznek magukról. Le kell győzni a lustaságot, és merni kell „belevágni a fejszéjüket a nagy fába”.

A jelenlegi hallgatóinknak azt üzenem, hogy továbbra is tanuljanak, járjanak be az óráinkra, ápolják a baráti kapcsolataikat, induljanak tanulmányi versenyeken és szerezzenek szép sikereket, emlékeket.