Hogy kerül egy Kameruni hallgató

a Faipari Mérnöki Karra?

 

Interjú Bob Mbouyem Yimmou-val, az első angol nyelvű mesterhallgatóval


Bob Yimmou: udvarias és halk szavú kameruni diák. Hamarosan ő lesz az első, aki a Faipari Mérnöki Kar angol nyelvű Faipari mérnök MSc szakán végez. Nagyra értékeli a Soproni képzést, miképpen az oktatói is igen elégedettek barátságos személyiségével, intelligenciájával és szorgalmával. Első végzősnek nem is kívánhatnánk jobbat…


Mondanál nekünk pár szót önmagadról?


Mbouyem Yimmou Bobnak hívnak. A Nyugat-Magyarországi Egyetem kameruni diákja vagyok, és ebben az évben fogok végezni a Faipari mérnök mesterszakon. 31 éves vagyok, egy ötgyermekes család középső sarja. A családom Kamerun nyugati régiójából származik. Két bátyám ma már Párizsban él, édesanyám, öcsém és húgom pedig Doualában, Kamerun gazdasági fővárosában. Mielőtt Magyarországra jöttem volna, Kémia alapszakon végeztem, anyagtudomány mellékspecializációval, majd Szerves kémiából szereztem mesterdiplomát. Dolgoztam is, középiskolai tanárként, később pedig egy sörfőzde laborasszisztenseként, és kontrollerként, egy statisztikai felmérésekkel foglalkozó hivatalban.


Miért esett Magyarországra és Sopronra a választásod, és miért döntöttél úgy, hogy faipart akarsz tanulni?

Magyarországot a Franciaországban élő bátyáim tanácsára választottam. A szerves kémiából szerzett MSc diplomám után nem sikerült állást találnom odahaza. Ugyanakkor elkezdtem különböző külföldi egyetemekre jelentkezni, elsősorban Európában. Szerettem volna kihasználni a lehetőséget, hogy világszerte elismert diplomát kaphassak, és erre építhessem fel szakmai karrieremet. Elég nehéz döntés volt, hogy a kémiáról a faipari területre nyergeljek át, de számomra ez jobb szakmai lehetőségeket jelentett. Az idegen nyelvi képzés koordinátora, Dr. Csiha Csilla a kezdetektől nagyon segítőkész volt, a bátyáim pedig biztosították a képzés anyagi hátterét. Végül aztán megkaptam a felvételi igazolást és a vízumot.


Mire számítottál, milyen elvárásaid voltak a tanulmányokkal kapcsolatban, és mit gondolsz róluk most, a befejezéshez közeledve? Elégedett vagy? Volt-e olyasmi, amit meglepett?


Amikor Magyarországra jöttem, arra számítottam, hogy sok évfolyamtársam lesz, és főleg a fáról fogok tanulni. Ehhez képest abban a különleges élményben volt részem, hogy egymagam hallgattam a legtöbb tantárgyamat. Sokat tanultam, és sok gyakorlatot szereztem a faanyaggal kapcsolatban, és érdekes kiegészítő kurzusaim is voltak, a különböző mérnöki ismeretekből. Néha nehézséget jelentett az angol nyelv, különösen mivel voltak olyan tanáraim is, akik először kíséreltek meg ezen a nyelven oktatni. Az oktatók hozzáértő és jól felkészült szakembereknek bizonyultak. Van köztük olyan, aki zongorán játszik, és az erdőben szokott futni. Van, aki két egyetemen tanít, van, aki ért a mozdonyvezetéshez, vagy kosárlabdázik, esetleg hegyet mászik, szereti az impresszionista festőket, vagy akár 10 év után is emlékezetébe tudja idézni a neveket és arcokat. A témavezetőm volt a legjobb, egy érdekes, perfekcionista egyéniség, a koordinátor pedig egy csodálatos hölgy, csak kissé munkamániás. Az oktatás nagyon jó képet adott a faiparról, igen elégedett vagyok vele; úgy érzem, kész vagyok a tudásommal hozzájárulni az iparhoz, és elkezdeni a szakmai pályafutásomat.


Melyek voltak a kedvenc tárgyaid, és miről írod a diplomamunkádat?

A kedvenc tárgyaim a faanatómia, fahasznosítás, modifikáció, fakémia, valamint a faszerkezetek védelme, faalapú lemezek és a forgácsoláselmélet voltak. A fa egy csodálatos, összetett és izgalmas anyag. Szintén örültem, hogy megtanulhattam a magyar nyelv alapjait, bár ez időnként nem volt könnyű feladat… A diplomamunkám témája “A faanyag tartósságának javítása nanoméretű cink részecskékkel”.


Majdnem két évet töltöttél itt – hogy tetszett Sopron és Magyarország?


Szép ország, melynek a nyugati régiója fejlettebb a keletinél. A sör és a bor, főleg a helyi italok nagyon fontos termékek a mindennapi életben. A pálinka borzalmas ital – ha akarod, elrepít a holdra is, de én jobban szeretek itt, a saját bolygómon… Sopron kedves, történelmi város, a turisták nagyon kedvelik. Jó itt diáknak lenni, mivel nagyon csendes, békés város. A magyar nők gyönyörűek; saját országomon kívül a legszebb lány, akit ismerek magyar. Ő a legjobb barátom, a férjével együtt a legnagyszerűbb emberek. A barátságunk alapja közös keresztény hitünk; mindig is támogatott engem, különösen sokat segített, hogy leendő feleségemmel Nadinéval elmélyülhessen a szerelmünk. Mivel itt keresztelkedtem meg, Sopronban, katolikus hitben, arra is rájöttem, hogy a kereszténység milyen mélyen gyökeredzik a város történelmében. 2011 óta egy itteni keresztény közösséghez tartozom.

A magyaroknak nagyon fontos a történelmük, amelyre hol büszkék, hol pedig nagyon szomorúak miatta. Az egyetemi hagyományokkal is csak egy bajom van, hogy a hagyományos események során nagy a részegeskedés, a másokon való uralkodás, mások megalázásának a veszélye, aminek semmi köze nincs a barátsághoz vagy a hazafisághoz, viszont nagyon rossz hatással van a diákok tanulmányi eredményeire. Ugyanakkor nagyon jó volt látni, ahogy az idősebb diákok segítik az újonnan jötteket, és mindannyian hagyományos egyenruhát viselnek, és megismerik a történelmüket és kultúrájukat.

A sertéshús és a paprika a magyar konyha fontos alapanyagai. Szerencsére, sem vegetáriánus, sem mohamedán nem lévén, én örömmel fogyasztottam ezeket. Az éttermekben rendszerint elég hizlaló ételeket szolgálnak fel, és jó nagy adagokat – érdemes éhesen érkezni! A magyar kultúra eredetében és történelmében nagyon sajátos, fűszeres ételeivel, mélyreható hagyományaival, népzenéjével és népművészetével. A család továbbra is fontos építőeleme a társadalomnak, a városiasodás és a modernizáció ellenére is. A magyar általában barátságos, vendégszerető, érdeklődő népség. Szeretik a dolgokat a maguk módján intézni, ami ügyessé teszi őket, de nonkonformizmusuk sokszor a depresszióba hajszolja őket.


Mik a terveid, miután végeztél az itteni tanulmányaiddal?

A tanulmányaimat követően vagy a faiparban szeretnék elhelyezkedni, mérnökként, vagy doktorandusznak mennék egy egyetemre, faanyagtudományi és technológiai területen, esetleg kémiával egybekötve. Egyébként idén házasodni is készülök; nyáron elveszem leendő feleségemet Nadinét, aki Kamerunban vár rám. Nadine különleges személy, szemei mélyebbek a Balatonnál, a szíve pedig nagyobb a Dunánál – ő a legfőbb támaszom és inspirációm. Örömmel kezdeném meg a szakmai pályafutásomat itt, Európában, vagy akár Észak-Amerikában, hogy további tapasztalatokat szerezhessek. Ezután szeretnék visszatérni Kamerunba, és hozzájárulni az ország fejlődéséhez, különösen a faipar, az erdészet és a környezet, vagy akár az oktatás területén.